A textilek fontos szerepet töltöttek és töltenek a mai nap is az életemben, egyszerűen szeretem őket, gyűjteményem van belőlük. Részt vettem a WAMP-on, állítottam ki táskákat és sokan használják őket. Eleinte üzleteknek, aztán már csak megrendelésre.
Én is, mint sokan mások felfedeztem az újrahasznosítás örömét, izgalmasságát. Elkezdtem táskákat csinálni molinóból. Ezek a beerecycling táskák.
Szóval sok ismerősöm és barátom kerül ki a kézművesek táborából, és látom munkáikat, a munkafolyamatokat, a fejlődésüket. És látom a nehézségeiket és azt is, hogy mik azok az apróságnak tűnő arculati elemek, amik segítik őket munkájuk során. Könnyen végig tudom pörgetni az agyamban, hogy mi miért kell, mire kell figyelmet fordítani, meg tudjuk beszélni, fel tudok kérdéseket tenni, és értem is, mit kérdez a kézműves.
Ezért is esett a választásom éppen kézművesekre.
A technika maga az akvatinta. Ezzel a klasszikus sokszorosító grafikai eljárással készítettem a lemezt.
Első lépésként megtisztítottam, majd lealapoztam a gyönyörű lemezem
A rézlemez alapozása után belekarcoltam a rajzot az alapba, első maratás, majd következtek a tónusok. A rézlemezre vittem fel a rajzot, salétromsavban marattam néhány alkalommal ismét, míg ki nem alakultak az általam elképzelt tónusok, foltok.
Aztán megszületettek a nyomatok, amiket végül a rajz alapjának használtam. Egy a kontúrokból, egy pedig már az akvatinta.
Az egyik grafika egy vonalas, színes rajz, amit többnyire egyszerre két ceruzával rajzoltam…
… a másik pedig egy “fegyelmezettebb” vonalvezetésű rajz lett…
Angyalom Szappan Andi a második grafikát választotta, így tehát ebből készítettem el a dobozok grafikáját. Látogass vissza pár nap múlva, megmutatom, hogy milyen lett a végeredmény!