Vannak, akik továbbfejlesztik azt a képességüket is, amely a színekkel, a színek érzékelésével függ össze, mert mint minden kultúra, a vizuális kultúra is tanulható és fejleszthető. A színek világában már csak azért is érdemes elmélyedni, mert a helyesen megválasztott színek alkalmazásával viszonylag olcsón a leggyorsabb pozitív eredményt érhetjük el az öltözködésünkben, otthonunk átalakításában, vállalkozásunk vizuális megjelenésében. Vigyázat! Ha nem vagyunk elég körültekintőek gyorsan teremthetünk a színekkel óriási zűrzavart is magunk körül.

A pasztellszínek a szobafestők színkártyáin a kívül elhelyezkedő színek.

A pasztellszínekkel nyugalmat, barátságos látványt, rendet teremthetünk magunk körül.

A tizenkét tagú alapszínkör az alap. Ezt a tiszta, főszínek alkotják. Ezen színekből (és ennél jóval több színből) előállíthatunk pasztellszíneket. A pasztellszíneket világosítással, vagyis fehér hozzáadásával kapjuk meg.
A pasztellszínek a színek nagyon világos és kis telítettségű árnyalatai, melyeknek a szín mellett csak fehér tartalma van, fekete nincs.

A “pasztell” egyben árnyalatjelző, vagyis egyedi színnevekkel is társul, pl.: pasztellkék, pasztellsárga. A sötétebb színeket jelölő vörös és barna színnevekkel csak nagyon ritkán fordul elő. Semleges színekkel nem alkot értelmes színnevet, pasztellfekete, pasztellfehér nincs, a pasztellszürkét olykor a nagyon világos szürkére mondják.

A pasztellkrétáról már biztosan hallottál.

Ez egy puha kréta, melyben kevés a kötőanyag, ezért ha papírra felhordjuk, mindenképpen fixálni kell valamilyen lakkal, különben leperegne róla. A “pasztell” név azonban nem a kréta színére, hanem előállításának módjára utal. A pigmentet minimális kötőanyaggal (gyantával, viasszal) keverik el, lágy masszává gyúrják, kis rudakat formáznak belőle és kiszárítják. A világos színek a “tésztaszerű” lágyságról kapták a nevüket (pasta: olaszul tészta, ill. kenhető anyag), ezért magyarul akár “lágy” vagy “krém” színeknek is nevezhetnénk őket. A pasztellkréta persze sötét pigmentből is készül, és az egyáltalán nem “pasztellszínű”.

A színkontrasztokban is helyet kapnak a pasztellszínek, de a szakmai berkekben nem így hívják őket. A pasztellszínek tulajdonképpen a telítetlen színek. A színkontrasztokról egy következő bejegyzésben írok még.

Könnyen össze lehet keverni a fagylaltszínek, cukorkaszínek, vagy nyalókaszínek némelyikét a pasztellszínekkel.

Világos színek ezek is, de a pasztellnél telítettebbek, akár harsányak is lehetnek. Kissé humoros, olykor gúnyos jelzők, a rikító, vidám, és a nem túl ízléses színösszeállításra szoktuk mondani.

Ezeket a színeket nemcsak édeskésnek tartjuk, hanem kissé mesterségesnek, tolakodónak is. Ha az ilyen színeket ételekben látunk, feltételezzük, hogy ezeket csak nagy adag ételszínezékkel lehet elérni.

(Képek forrása: www.pinterest.com)